Nagykanizsától északnyugatra 22 km-re a Becsehely -zalaegerszegi országút mellett, a Mura vízgyűjtő területén fekvő Borsfát két oldalról erős lejtésű dombok övezik, szép természeti látványt nyújtva.
Két alig összeépült településrészből áll. Alsó-Borsfa - az ősi település, kis völgyben húzódik meg, Fölső- és Győrffy-Borsfa pedig tőle északra. Hangulatos község a dél-zalai dombok között.
A falu neve a magyar Bas személynévnek és a bors főnévnek idomulásával, és a falu főnév birtokos személyragos alakjának falva, régebben falwa rövidülésével alakult ki. Első említésében 1288-ban Baskfalvaként szerepel,majd Basfalva, 1493-ban Bosfa, 1513-ban Basfalwaként említik. Borsfaként először egy 1660-80 között keletkezett írásban szerepel.
A település környéke nagyon régóta lakott. Bár Borsfán régészeti feltárás még nem volt, a környező települések fontos lelőhelyekkel rendelkeznek, főként a 8 km-re lévő Becsehely. Az M7-es autópálya építésekot végzett vizsgálatokkor egy újkőkori település nyomaira bukkantak, mely a leletek tanusága szerint az újkőkor összes periódusában lakott volt. A legkorábbi emlékek körülbelül 7.000 évvel ezelőttről származnak.
Környékünkről számtalan római kori lelőhely is található a legkorábbi időszaktól kezdve egészen a IV. századig. A területen gyors romanizálódás nyomai látszanak, hamar kiépült a közigazgatási rendszer, az úthálózat, virágzott a kereskedelem.
A népvándorláskor közel 700 éve alatt folyamatosan változott a környék lakossága,új népek érkeztek, majd toábbmentek, és a helyükre megint újabbak vándoroltak. A környező települések leletei alapján megállapítható, hogy a VII. század elejétől egy kevert szláv-avar népesség élt a területen. A XI. századból már több szomszédos település neve ismert pl. Tolmács (a mai Kistolmács) illeteve Bekcsény (Becsehely). Borsfa első említése egy 1900-as évek elejéről származó írás szerint 1288-ra tehető, de első hivatalos említéseként mindenütt azt az 1392-es adománylevelet említik, amelyben a király (Luxemburgi Zsigmond) a becsehelyi uradalmat ( a hozzá tartozó Basfalvát is többek között) a Kanizsai testvéreknek adományozta. Innentől kezdve Borsfa sorsa hosszú időre összefonódik a kanizsai uradalommal.
A török hadsereg 1530-as évek elején ért el Kanizsáig.1548-ban már Borsfa környékét is feldúlták, ami többször megismétlődött, így 1566-ban elhagyott településként tüntetik fel, bár lakói hamarosan visszatértek. Kanizsa várkapitánya, Thury György 1571-es halála után a környező települések sorra hódoltak be a töröknek. A faluban egy 1597-es adat szerint már csak 14 jobbágyot találtak. Kanizsa 1600.évi elfoglalása után Borsfa is török kézre került. Borsfa török földesurai közül egy nevét ismerjük csak a település lakói a berzencei Gizdar Aghának adóztak.
A török uralom után Borsfa a környező településekhez hasonlóan gyakran váltott tulajdonost, több kisebb nemesi család kezében megfordult, míg 1744-ben Mária Terézia adománylevele alapján a kanizsai uradalom részeként az Eszterházy család hercegi ágának adományozták, majd 1767-ben a becsehelyi uradalom részeként a a Festetics-családhoz került.
A lakosság visszatért, és a település gyors növekedésnek indult: míg 1697-ben csak 8 jobbágycsalád élt a faluban, 1728-ban 19 jobbágy és 7 zsellér, 1778-ra már 381 fő élt Borsfán. Temploma a XIX. század végéig nincs, csak egy harangláb haranggal, az első kápolna felszentelésére Alsó-Borsfán 1896. május 31.-én került sor. A község első iskoláját és kisdedóvodáját 1889. őszén nyitják meg.
Ezután lassú, de biztos fejlődésnek indult a település. A XX. század elején a falu terjeszkedni kezdett: míg 1890-ben 59 lakóházat jegyeztek fel, 1910-ben már 130 ház állt a faluban, és létrejött egy szinte új település, Új-Borsfa,a mai Felső-Borsfa. 1941-ben már 1194 borsfai lakost számoltak össze.
Az 1930-as években a szomszédos településeken felfedezett kőolajmezőkön beinduló olajipar az életszínvonal nagy mértékű emelkedését hozta el Borsfán.
Az első világháború helyben nem érintette a falut, de falubeliek estek el a harcmezőkön, az ő nevüket a második világháború áldozataival közösen emlékoszlop őrzi a temetőben.
A második világháború alatt mind a németek, mind az oroszok megszállták a falut, a környéket Bázakerettye olajtartalékai miatt többször is érte légitámadás. A háború nem csak a harcmezőkön szedte az áldozatait: az utolsó időszakban (1944-45) 28 férfit és 18 nőt hurcoltak el ,,jóvátételi munkára”.
Mindezek ellenére a falu lakossága tovább nőtt, elérte a mai napig ismert maximumát: 1948-ban 1208 lakosa volt Borsfának.
A faluban ekkor már két iskola is működött, sőt 1953-ra megépült az új iskolaépület, így már 3 iskolaépületben tanulhattak a gyermekek.
A Kádár-korszakban azonban a falu lakossága lassu csökkenésnek indult, közigazgatásilag és gazdaságilag is elvesztette önállóságát, szinte mindenben Bánokszentgyörggyel kellett osztoznia: az 1974/75-ös tanévtől az iskola is megszűnt, s majd csak 1993-ban lesz újra önálló iskolája a falunak.
A rendszerváltás után közigazgatásilag önálló lesz a település, 1992-től 2012-ig körjegyzőségi székhely. Ezt követően 2013. január 01-től a Becsehelyi Közös Önkormányzati Hivatal Borsfai Kirendeltségeként működik.